Tavaly azonban megadatott, s bár csak 5-6 alkalmam volt ebben az atmoszférában megmutatni magam, élveztem, szerettem, és rájöttem, hogy nem riadnék vissza attól sem ha színészkednem kellene, filmbeli karaktert kellene megformálni. Tudom, hogy ostobaság, de úgy érzem menne.

 

Az idő majd eldönti, vajon a színházat követően akár ebben is kipróbálhatom-e magam.

 

Hálás vagyok tehát ennek a lehetőségnek is, kiváltképp azért, mert első alkalommal énekelhettem Freddie Mercury-t, aminél nagyobb kihívás férfi énekesként kevés van…

S ha már Queen és Show must go on.

 

Tudtátok, hogy Freddie-nek végül nem volt alkalma élőben elénekelni ezt a dalt? Már a stúdió felvétel idején is előrehaladott volt az állapota, és Bryan May is azt mondta neki: Freddie ez még neked is nagyon magas, mire csak annyit válaszolt: Bízd csak ide drágám!

Akárhogy is, minden idők egyik legnehezebb popdala született meg minden idők egyik legnagyobb énekesének utolsó pillanataiban.

Éljen a Színház!